Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


csuszka

2010.05.03
  Csuszka (Sitti europaea)
Elterjedés: Egész Európában (a legészakibb területek kivételével), Észak-Afrikában, valamint Kisázsiától a Csendes-óceánig elterjedt.

Fészkelõhely: Öreg lomberdõk, elegyes erdõk, ritkábban tûlevelû erdõk fészkelõje. Megtelepszik nagyobb parkban, erdõközeli kertben is.

Költési idõ: Az odúban költõ kis énekes madarak közül a legkorábban kezdi a fészkelést. Április elsõ napjaiban rakja le tojásait. Június elején a populáció kisebbik része másodszor is költ.
Fészkelés: Természetes vagy mesterséges fészekodúkban költ. A csuszka által elfoglalt odút már messzirõl meg lehet ismerni, mivel a bejáratot sárral körbetapasztja és leszûkíti. A szabadon hagyott ovális bejárónyílás magassága 31-33 mm, szélessége 28-30 nim. Legszívesebben a 15-20 m magasan elhelyezkedõ odúkban költ, de megtelepszik az alacsonyabbra kihelyezett odúban is. Fészekanyagként fakérget, háncsot és leveleket hord össze. Április elején erre rakja 6-9 tojásból álló fészekalját. A tojó az utolsó tojás lerakása után kezdi a kotlást, és 14-18 nap múlva kelnek ki a fiókák. Háromhetes koruk után hagyják el a fészket, de még sokáig együtt marad a család, és a szülõk vezetésével a fészek közelében táplálkoznak. 
Táplálkozás: A harkályokhoz és a fakuszokhoz hasonlóan fõleg a fák törzsén keresi táplálékát. Ügyesen mozog fejjel lefelé is. A harkályok elsõsorban a vastagabb törzseken és ágakon táplálkoznak, a csuszka inkább a vékonyabb és magasabban fekvõ ágakon keresgél. Szívesen mozog a fa törzsén csavarvonalban. Tölgyesben végzett vizsgálatok szerint fõ táplálékát a költési idõszakban a lombozatban élõ mezeipoloska-lárvák és a különbözõ hernyófajok alkotják. A táplálékminták nagy számban tartalmaztak iszapszúnyogokat, bársonylegyeket és fúrólegyeket is. Kisebb mennyiségben bogarakat (négypettyes hernyórabló, lágy- és ormányosbogarak), pókokat (kaszás-, keresztes- és karolópókok), hártyásszárnyúakat (hangya) és fátyolkákat is fogyaszt.
Õsszel és télen az állati eredetû zsákmány mellett magvak és bogyók is gyakrabban szerepelnek táplálékában. Ebben az idõszakban a cinegékkel közös csapatban keresi élelmét, de a párok mindig a költõterületük közelében maradnak. Az õszi és a téli idõszakban kéregrepedésekbe, ághajlatokba, ágvillákba magokat, terméseket rejt el.  Állománynagyság: Több hektáros revírt tart, ezért a helyi populációk viszonylag kisszámúak. Vonulás: Állandó madár. A párok télen sem válnak szét. Egész évben a fészkelõhely közelében maradnak és azt aktívan védelmezik a fajtársakkal szemben. 

Védelem: Speciális táplálkozásmódja miatt erdõgazdaságilag jelentõs. 32 mm röpnyílású mesterséges odúkkal telepíthetõ. Télen gyakran megfigyelhetjük madáretetõknél is, ahol napraforgómagot fogyaszt.

forrás: www.berze-nagy.sulinet.hu

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.