Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Madárbarát kert

2010.09.16

Itt az ősz, ideje előkészülni a télre! Gondoljunk tollas barátainkra is, akiken nemcsak a madáretető kihelyezésével segíthetünk! Készítsünk, vagy vásároljunk odúkat, telepítsünk pár madárbarát növényt kertünkbe!

És ne felejtsük el, ha elkezdünk etetni, (a fagyok beálltával), márciusig nem hagyhatjuk abba!

Mesterséges madárodúk típusai

A-típusú madárodú, más néven verébmentes kisodú. Kifejezetten a kék cinege és a barátcinege számára kialakított odútípus. Hazánkban kísérletezték ki, alkalmazását kifejezetten a mesterséges fészekodvakban szívesen megtelepedő házi verebek és mezei verebek kizárása érdekében javasolják. A szűk bejárati nyíláson a testesebb verebek nem férnek be, így csak a kisebb testű cinege-fajok tudnak beköltözni. A gyakorlati tapasztalatok szerint elsősorban eternit-csőből legyártva használható eredményesen, mivel a faodú rostjai erősen koptatják a kisebb testű madarak tollazatát is, amelyek még beférnek a röpnyíláson.

B-típusú madárodú, a legelterjedtebben alkalmazott mesterséges fészekodú-típus. 32 mm-es és 46 mm-es röpnyílással készülhet. A szűkebb röpnyílású változat alkalmas a széncinege, az örvös légykapó, a kormos légykapó, a csuszka, valamint az "A" típusú odút is használó a kék cinege és a barátcinege megtelepítésére. A 46 mm-es változat ezeken kívül a nyaktekercs és a seregély költésére is alkalmas. A fatönkből és a deszkából készült "B" típusú odúkban a harkályok, elsősorban a nagy fakopáncs is fészkelhetnek, azonban azok az odú nyílását igényeik szerint kitágítják. Erdei környezetben rendszeresen elfoglalják pelefélék, különösen a nagy pele.

C-típusú madárodú, jellemzője a téglalap alakú röpnyílás. Elsősorban az eredetileg sziklarepedésekben, vagy az eresz alatt fészkelő énekesmadarak megtelepítésére alkalmas, mint a házi rozsdafarkú, a kerti rozsdafarkú és a szürke légykapó, de alkalmanként a vörösbegy is elfoglalhatja. Szívesen fészkelnek benne a verebek és a cinegék is.

D-típusú madárodú, a legnagyobb méretű és a legritkábban alkalmazott speciális mesterséges madárodú. Alkalmas a búbos banka, szalakóta és a füleskuvik megtelepítésére. A kisebb testű odúlakó fajok is elfoglalják.

Mesterséges fészekodvak helyes alkalmazása

A különböző típusú mesterséges fészekodúk kifejlesztését madárvédelmi szempontok mellett a kártevők elleni biológiai védekezés szándéka indokolta, elsősorban gyümölcsöskertekben és erdőkben. Olyan helyeken alkalmazhatóak, ahol a megtelepíteni kívánt madárfajok háborítatlan költése és táplálkozási lehetőségei adottak. Ez különösen fontos az érzékeny, speciális élőhelyigényű fajok esetében, mint pl. a szalakóta és a füleskuvik.

A mesterséges madárodút stabilan fatörzshöz, falhoz, vagy oszlophoz rögzíthetjük (A, B, C, D) függőleges (vagy enyhén előre döntött) helyzetben. Az A és B típusú odvakat függesztve is kihelyezhetjük. Ekkor is ügyelni kell rá, alaphelyzetben hogy függőleges legyen és arra, hogy szeles időben, amikor kissé kileng, ne ütődhessen fatörzsnek, vagy faágnak.

Célszerű a mesterséges madárodút legalább 3 m-es magasságban kihelyezni és ügyelni arra, hogy fészekrabló ragadozók (pl. nyest vagy nyuszt) könnyen ne férhessen hozzá. Kertekben, parkokban esetleg erdős területen alkalmazhatók eredményesen, fás növényzettől mentes városi környezetben (pl. lakótelepek sokadik emeletének erkélyén) valószínűtlen az odúlakó madárfajok megtelepedése.

Mesterséges fészekodvak karbantartása

Az odúköltő fajok fészkeiben a költés előrehaladtával elszaporodhatnak a különféle élősködő rovarok, emiatt a fészkelésre egyébként alkalmas természetes odvakat se használják folyamatosan. A kihelyezett mesterséges odvakban ugyanez történik, így célszerű azokat évente legalább egy alkalommal, a költési idő végén a felhalmozot fészekanyagot az odúból eltávolítani. A mesterséges fészekodvak használata emiatt rendszeres karbantartást igényel. 

 forrás: wikipedia

Az "A" típus odú


 


 

Jellemzők: A kistermetű cinege fajok (kék-, barát-, fenyves cinege) jellemző odú típusa. Ebből kizárhatók a nagyobb termetű fajok (széncinege, csuszka, mezei, házi veréb stb.). Berepülő nyílás: . 26-27 mm átmérőjű, az odú aljától legalább 18 cm-re legyen


 

Belső alapterülete: legalább 10 * 10 cm


 

Kihelyezés: 2 - 3 m magasan függesztve kihelyezve.


 

B típus


 


 

Jellemzők: A leggyakrabban használatos típus a mesterséges odútelepeken. Alkalmas széncinege, csuszka, mezei veréb, légykapók és nyaktekercs számára. Ebből kizárható a seregély.


 

Berepülő nyílás: 32 mm átmérőjű, az odú aljától legalább 20 cm-re legyen


 

Belső alapterülete: legalább 12,5 * 12,5 cm


 

Kihelyezés: 2 - 8 m magasan függesztve vagy akár fatörzshöz rögzítve


 

 A C típus


 


 

Jellemzők: Alapterülete és külső méretre a B. típusú odúra hasonlít, de nem kerek berepülő nyílása van. Azoknak a fajoknak kedvez, amelyek szeretnek kilátni kotlás közben az odúból, mivel hasonló üregekben, repedésekben költenek.


 

Berepülő nyílás: legalább 10 cm * 10 cm legyen, de fajtól függően változhat.


 

Belső alapterülete: legalább 12,5 * 12,5 cm


 

Kihelyezés: A kihelyezett odú nyílása ne az uralkodó széljárás felé nézzen (északnyugat)! 1 - 8 m magasan elhelyezhető - fajtól függően.


 

A D típus  ("szalakóta" típus)


 


 

Jellemzők: Az odú az B. típusú odúra hasonlít, csak a méretei nagyobbak. Ebbe az odúba a szalakóta és búbos banka jól megtelepíthető, de használható seregély számára is. Megfelelő berepülő nyílással füles kuvik és kék galamb részére is alkalmas.


 

Berepülő nyílás: a megtelepítendő fajtól függően . 46-60 mm, illetve . 80 -120 mm, amely az odú aljától legalább 35-40 cm-re legyen.


 

Belső alapterülete: legalább 20 * 20 cm


 

Kihelyezés: A megtelepítendő fajtól függően változatos kihelyezési módok ismertek.


 

A D típus  ("füleskuvik" típus)


 


 

Jellemzők: A „D” típusú szalakóta odú méreteinek felel meg, de a berepülő nyílás nem kerek, hanem négyzet alakú.

Berepülő nyílás: legalább 10 * 10 cm, s mintegy 40 cm-re legyen az odú aljától.

Belső alapterülete: legalább 20 * 20 cm

Kihelyezés: Kihelyezhető épületekre, öreg nagy fákra (főleg felhagyott gyümölcsösökben), oszlopokra, legalább 5 - 8 m magasan. A fa törzséhez rögzítjük, ahol szintén vegyük figyelembe a fa növekedését.


 

Fakusz odú (Speciális "C" típus)


 


 

Jellemzők: Háromszög alakú farönk, vagy deszka odú, amelynek a háromszög mindkét oldalán van berepülő nyílása. Ez lehet szögletes, vagy hasadék alakú. Ez az odú kifejezetten fakusz fajok számára készül.

Berepülő nyílás: 2-3 cm széles és 5-6 cm magas, az aljától kb. 25-30 cm-re kezdődjék.

Felépítése: egyenlő oldalú háromszög alap, kb. 10-12 cm-es szárakkal

Kihelyezés: Az odút a hegyvidéki tölgyesekben, ártéri fűz-nyár ligeterdőben használhatjuk legeredményesebben. A kihelyezés magassága 0,5 - 1,5 m között változzon, szorosan rögzítve a fa törzséhez, s ne legyen hézag az odú és a fa törzse között. Ügyeljünk arra, hogy a fa növekedésével a rögzítés lazítható legyen! Mivel a fakuszok nagy táplálkozási területet tartanak, így 2 - 3 hektáronként ajánlott egy odú.


 

Kuvik odú (Speciális "C" típus)


 


 

Jellemzők: Speciálisan a kuvik számára fejlesztett odú, de Magyarországon már költött benne seregély és búbosbanka is. Ez inkább már „költőládának” nevezhető.

Berepülő nyílás: a kuvik 6,5 - 7cm-es lyukméretű odút igényel, amely a természetben manapság ritka.

Felépítése: 1 - 1,2 m hosszú henger alakú cső, a fenékre ajánlatos vékonyan fűrészport helyezni.

Kihelyezés: Erdőszélek, ligetes erdők, tanyák, nyílt síkvidéki területek háborítatlan részein, de nagyobb kertekben, gyümölcsösökben is jól használható. 3 - 5 m magasan vízszintesen helyezzük el! A magasság ettől függetlenül lehet tetszőleges is, mivel volt rá példa, hogy az odú a fával együtt kidőlt és költött benne madár. A bejárat ne nézzen az uralkodó szélirány felé. A kihelyezést még ősszel végezzük el, hogy a február végén a párba álló kuvikok rátaláljanak.


 

Az odúk kihelyezésénél ügyeljünk arra, hogy az egyenesen, esetleg kicsit előre döntve álljon. A berepülő nyílás maradjon szabadon, tehát például a faágak ne nehezítség meg túlzottan a berepülést. Az odút félárnyékba, árnyékba helyezzük, semmiképpen ne tűző napra. Ügyeljünk a ragadozók távoltartására is, például a fatörzs köré vont tövises ágakkal. Az odút rendszeresen ellenőrizzük, takarítsuk ki!

Növények a madárbarát kertben

Az egyik legjobb mód, hogy kertjében növelje a madarak számát, ha megfelelő növényeket választ, s annyira a természetes környezetet mintázza, amennyire ez csak lehetséges. Próbáljon olyan növényeket ültetni, amelyek maximális dió-, mag-, bogyó-, rovarbőséggel bírnak! Ha lehetséges, változatos területet létesítsen, gyeppel, sziklakerttel, sövénnyel, virágággyal, bokrokkal és fákkal.

Épp a legjobban ápolt gyepek megfelelőek a földigiliszták és olyan rovarok számára, amelyek a fekete rigónak és a vörösbegynek kedvelt tápláléka. Ha sövényt telepítünk, használjunk olyan őshonos fajokat, mint a galagonya, magyal és a mogyoró! Ezek búvóhelyet és táplálékot is nyújtanak. Az őshonos fák, mint amilyen a tölgy, a fűz, a nyír, a kőris és a berkenye számos olyan rovart és hernyót táplálnak, amelyeket viszont a madarak zsákmányolnak. A gyümölcsfák, mint az alma, a körte és a vadcseresznye éppolyan mutatósak, mint amilyen táplálóak a hullott gyümölcsök ősszel. A bogyók hagyományos őszi táplálékai a rigóknak, ezért egy jó természetszerű kert nagy választékot nyújt olyan növényekből, mint amilyen pl. a sóskaborbolya, a magyal, a bodza, a tűztövis és a madárbirs. A színpompás virágok a rovarokat vonzzák, őket pedig elsősorban a poszáták fogyasztják ahogy a napraforgó, az őszirózsa, a nefelejcs magvait pedig a pintyfélék. Hagyjon egy kis csupasz területet, ahol a következő gyomok: a bogáncs, a takácsmácsonya, a gyermekláncfű, a csalán és földi szeder teljesítik ki az élővilág bőségét!

 

Milyen fákat, cserjéket ajánlunk?
Nagyon jó lenne, ha a kiskertekben is megjelennének a hazánkban honos fás szárú növények, azonban ezek természetből való gyűjtését nem ajánljuk! A faiskolák többségében ugyan többnyire nemesített változatai kaphatók ezeknek a fajoknak, mégis érdemes ezeket vásárolni. Az alábbiakban vastagon kiemeljük a hazánkban őshonos fajokat.

Fészkelésre alkalmas
Lucfenyő, erdei fenyő, közönséges boróka, tiszafa, közönséges gyertyán, mezei juhar, korai juhar, hegyi juhar, májusfa, júdásfa, közönséges puszpáng, kutyabenge, orgona, kányabangita, ostroménfa, egybibés galagonya, kétbibés galagonya, fagyal, borostyán, vadszőlő, borbolya, kislevelű hárs.

Fészkelésre is alkalmas védőcserjék
Közönséges boróka, közönséges gyertyán (többször visszametszve), mogyoró, egybibés galagonya, kétbibés galagonya, kökény, lilaakác, csíkos kecskerágó, bibircses kecskerágó, veresgyűrű som, húsos som, orgona, fekete bodza.

Sövénynek való fajok
Mogyoró, tűztövis, egybibés galagonya, kétbibés galagonya, téli magyal, közönséges magyal, csíkos kecskerágó, bibircses kecskerágó, veresgyűrű som, közönséges fagyal, télizöld fagyal, kányabangita, télibangita, közönséges hóbogyó.

Táplálékot is adó fajok
Lucfenyő, erdei fenyő, déli ostorfa, nyugati ostorfa, fekete eperfa, fehér eperfa, madárberkenye, házi berkenye, madárbirs, tűztövis, egybibés galagonya, kétbibés galagonya, kökény, vadcseresznye, zelnicemeggy, húsos som, fekete bodza.

Néhány szempont a növényzet, a kert kialakításához
  • A cserjéken érdemes fészekrakásra alkalmas elágazásokat kialakítani a metszés során.
  • Alakítsunk ki olyan sövényt, bokorsort is, amelynek nem egyenesre metszettek az oldalai.
  • A bokrok alatti avar meghagyása az avarszinten élő élőlények megtelepedését segíti. Ez terített asztalt jelent a rigóknak.
  • Érdemes egyes fák elhalt részeit is meghagyni, illetve teljesen elhalt fákat megőrizni.
  • Az oldalról zárt bokorcsoportok biztonságos fészkelőhelyet jelentenek a madaraknak (alulról sem legyenek átláthatóak).
  • Hagyjuk meg a kertben az idős fákat, kíméljünk meg néhány idős gyümölcsfát is. Célszerű régebbi, ellenállóbb gyümölcsfajták beszerzése, szaporítása.
  • Legyen a kertben fenyők, örökzöldek csoportja vagy idősebb egyede.
    A táplálékot kínáló fák bokrok telepítése is fontos.
forrás: Magyar Madártani EGyesület